Mire jó a kurkuma?

Talán semmire, de lehet, hogy sokmindenre. A legtöbben azt gondolják, vannak pozitív hatásai, mások szerint semmire sem alkalmas. Akadnak, akik karácsonyi ajándéknak szánják, de bizonyos embereket a világból ki lehetne vele kergetni. A nagy kérdés igazából igencsak rövid: az “aranyfűszer” valódi csodaszer, vagy éppen egy orbitális átverés?

A természetes anyagok kivonatai számos esetben valódi segítséget képesek nyújtani, ezért sok gyógyszer alapját is képezik és jónéhány esetben kiemelt kutatások központi témáit jelentik.

Hogyan lesz növényi hatóanyagból valódi gyógyszer?

Miután a koronavírus-járvány kapcsán számos Ivermectinnel kapcsolatos kutatást tanulmányoztam, a 2015-ben átadott orvosi élettani Nobel-díj másik díjazottja felé is érdeklődéssel kezdtem fordulni: a kínai Juju Tu (Youyou Tu)

Az eredetileg a kínai hagyományos orvoslás és népgyógyászat által számontartott Artemisia annua nevű növényből kivont artemisininből sikeresen fejlesztette ki a Plasmodium falciparum okozta malária elleni szert.

A kínai kutató – aki a Pekingi Orvosi Egyetemen diplomázott gyógyszerészként 1955-ben, majd különböző tudományos fokozatokat szerzett és 1965 óta a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó akadémia munkatársa – azért fordult a hagyományos gyógynövénykezeléshez, hogy új terápiákat keressen a malária gyógyítására. A malária évente mintegy 200 millió embert fertőz meg, így égető problémára kereste a megoldást. A maláriafertőzött állatok kezelésére használt gyógynövények hatalmas tárházából az artemisia annua (egynyári üröm) növény tűnt ígéretesnek, ám az eredmények nem bizonyultak konzekvensnek, ezért Tu a ősi kínai szakirodalmat tanulmányozva egy általa kifejlesztett tisztítási folyamat segítségével sikeresen vonta ki az Artemisa annua aktív összetevőjét.

Artemisia annua.
Fotó: unsplash

Kimutatta, hogy az artemisininnek elnevezett szer hatékony a malária parazita ellen mind a megfertőzött állatokban, mind az emberekben.

Az artemisinin a malária elleni hatóanyagok egy új osztályát képviseli, amely gyorsan öli meg a maláriaparazitákat kifejlődésük korai szakaszában, ez magyarázza példátlan erejét a súlyos malária fertőzések kezelésében – a szeszkviterpén-lakton típusú molekula hatásmechanizmusáért annak endoperoxid gyűrűje felelős.

Manapság már az artemisinint a világ minden malária sújtotta vidékén használják, kombinált gyógykezelésben alkalmazva több, mint 20 százalékkal csökkenti általánosan a betegség miatti elhalálozást, gyermekek esetében ez a szám akár 30 százalék is lehet. Ez egyedül Afrikában éves viszonylatban több, mint százezer élet megmentését jelenti.

Ilyen tehát, amikor egy növényi hatóanyagból gyógyszer születik!

A kurkuma – mit tudunk róla?

A kurkuma laikus (szak)irodalmát böngészve elképesztő mennyiségű, az őrleményt támogató tartalmat találtam – és olvastam is, főként étrendkiegészítők és táplálékkiegészítők leírásait. Időnként jelennek meg ugyan kurkumában kétséget ébresztő írások, azonban tudományos alaposságú összefoglalást eddig csak egyet, melyet Dr. Clemens Zsófia neurobiológus írt évekkel ezelőtt.

A kurkuma, azaz a Curcuma longa nevű növény rendszertanilag a gyömbérfélék családjába tartozik; fűszer- és gyógynövényfaj, melynek őshazája Dél- és Délkelet-Ázsiában található – azonban növényt a trópusokon már szinte mindenütt termesztik.

A Curcuma longa, jobbra lent a gyöktörzs.
Fotó: harvard.edu

Mind a hagyományos kínai és indiai ayurvédikus orvoslás előszeretettel használja, sebek, zúzódások és rovarcsípések kezelésére, a belőle készített krémet a himlő és bárányhimlő sebeinek a kezelésére használják, ezenkívül egyes vesebetegségek és májbetegségek alternatív terápiájában van kiemelt szerepe; kiváló féreghajtó is.

A tradícionális indiai gyógyászat a rákban is hatékonynak véli, bár hatásossága egyáltalán nincs bizonyítva.

Gyöktörzsének őrleményét gyakran használják fűszerként, hozzáadják a curryhez és a mustárhoz, aminek szép aranysárga színt kölcsönöz, és az ízhatásukhoz is hozzájárul. Leggyakrabban étrendkiegészítőként, kozmetikumok összetevőjeként alkalmazzák, de a kurkuma-piac fantasztikus teljesítménye a kurkuma-ízesítésű italok gyártását sem felejthette ki a buliból. A molekula a curry-por, vajak, sajtok jellemző alkotóeleme, de sokan konyhatechnikai színezőanyagként, élelmiszer-adalékanyagként, ízfokozóként hasznosítják, így a gyönyörű E100-számot is megkapta az Európai Uniótól. Az amerikai Élelmezési és Gyógyszerügyi Hivatal – FDA – élelmiszer-színezékként hagyta jóvá használatát, bár kétséges, mennyire elfogulatlan a szervezet szabályozási rendszere.

Az mindenesetre figyelmet igényel, hogy ugyanez a szervezet (FDA) “hamis rákterápiás gyógymódként” (fake cancer cure) is bejegyezte és felhívta a figyelmet arra, hogy a kurkuma csodálatosságára vonatkozó híreket érdemes távolsággal kezelni.

Egy kis kémia

Kémiailag a kurkumin egy diarilheptanoid-kurkuminoid, egy természetes fenolszármazék: ez a tautomer vegyület adja az őrlemény sárga színét. Szerves oldószerekben enolos, vízben pedig keto formájában létezik.

A kurkumin általános szerkezete. A tautoméria látványos: az enol- és oxoforma (ketoforma) attól függően alakul ki, hogy milyen közegben található a molekula: szerves oldószerben enol, vízben, vízbázisú közegben pedig keto forma a jellemző.
Fotó: en.wiki

A kurkumin bioszintézise során 3 fő hatóanyag típus különíthető el:

  • a (1E,6E)-1,7-bis(4-hydroxy-3-methoxyphenyl)-1,6-heptadiene-3,5-dione (1, 2),
  • a demethoxycurcumin (3),
  • valamint a bisdemethoxycurcumin (4).

Ezek közül az elsőt az egyszerűség kedvéért 1-es komponensnek nevezik, és a legtöbb vizsgálatban ezt használják, illetve mérik a vérben. A másik két komponens a 3-as illetve 4-es komponens nevet viseli. Az 1-es komponens első ránézésre sok pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Többek között a GRAS betűszót is megkapta, ami azt jelenti, hogy biztonságosnak tekinthető (generally recognized as safe).

A kurkumin bioszintézisének származékai.
Fotó: geon.us

Abban dönteni, hogy a kurkuma polifenolként mennyire lehet hasznos, a növényparadoxonról írt cikkem segíthet. Lehet, hogy alkalmasabb a vele betöltetni kívánt szerepre a szervezet által termelt glutation.

Úgy tűnik, tévedés. Vagy átverés?

In vitro a kurkumin számos molekuláris interferencia-tulajdonsággal rendelkezik, ami az eredmények téves értelmezéséhez vezethet és vezetett. Klinikai és jól megtervezett laboratóriumi vizsgálatok sora bukott el, majd egy 2017-ben megjelent kutatás kimondta, hogy a kurkuma egyáltalán nem rendelkezik olyan átütő hatékonyságú és hatásosságú tulajdonságokkal, mint a cikk elején, fent tárgyalt artemisinin, sőt hovatovább összességében azt állítja, hogy

Az eddigi klinikai vizsgálatok szerint a kurkumának semmilyen pozitív klinikai hatása nincs.

Kurkuma. Klinikai értelemben semmire sem alkalmas, egyébként szép, színes, ízes fűszer.
Fotó: unsplash

A több, mint százezerszer megtekintett tanulmány és első szerzője szerint

  • A kurkuminoidok olyan anyagok, amelyek viselkedése kiszámíthatatlan: a szakirodalomban úgynevezett PAIN és/vagy IMP anyagként is szokták jellemezni őket (PAIN: pan-assay interference compound – számos anyaggal előre nem látható kapcsolatba léphet, IMPS: invalid metabolic panacea – megbízhatatlan hatóanyag, nem alkalmas valójában semmire sem),
  • Molekulárisan instabilnak mondhatók,
  • A kurkumára fordított összegek és emberi erőfeszítések már rég meghaladták a kurkuma által nyújtott, előnyöknek nem nevezhető általános tulajdonságokat
  • A kurkuminoidok használata kockázatos, ugyanis hatásosságot alátámasztó kutatás eddig nem jelent meg, a hatástalanságra vonatkozó tanulmányok nemzetközi porondon iszonyatos erőfeszítések árán jelentek meg, valamint az
  • Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél vizsgált plazma glükózkoncentráció szignifikánsan magasabb volt a kurkumát szedő csoportban, mint a placebo csoportban – a kurkuma nem váltotta be a hozzá fűzött ígéreteket.

A kurkumával kapcsolatban folyamatosan özönlenek azok cikkek, amelyek egyoldalúan csak a feltételezett pozitív hatásokkal foglalkoznak. 2015-ben ennek a kicsúcsosodása volt, hogy létrehozták a Kurkuma Adatbázist (Curcumin Resource Database: CRDB), azzal a deklarált céllal, hogy segítse a kurkuminoidok preklinikai vizsgálatait. Az adatbázisban megtalálható 900 publikáció és 500 szabadalom peer-reviewed tudományos igazolásra várakozik, de kereskedelme már az egekbe szökött ennek híján is.

Ha a kurkumát a fentebb ismertetett, valóban sikeres artemisinin molekulával hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy a Nobel-díjat ért felfedezés egy tökéletes fegyver: a szer a vörösvértestben élősködő parazitákat támadja és semmisíti meg, és ezért válhatott a malária hatékony új gyógyszerévé. Az artemisinin kémcsöves vizsgálatokban nagy stabilitásúnak bizonyult, ami alapján a terápiás hatékonyságot is be lehetett jósolni.

A kurkuma fő hatóanyaga, az ún. 1-es komponens azonban már a korai in vitro és in vivo (vagyis mind a kémcsöves mind a biológiai rendszeren belüli) kísérletekben rendkívül instabilnak bizonyult.

Az 1-es komponenst eddig egyetlen randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat se találta hatékonynak semmilyen betegségben. A kurkuma hatóanyagai farmakodinamikailag nagyon vadak, azaz sok célponton hatnak, de egyenként az összes célponton nagyon gyenge a hatása. Ezzel együtt a kurkumával foglalkozó vállalkozások jelentős támogatásokat kapnak, 1995-től napjainkig 150 millió dollárt meghaladó állami kutatási támogatásban részesültek ezek a cégek az USA-ban (a NIH RePORTER adatbázisa szerint).

Egy elemző szerint kidobott idő és pénz a kurkumával kísérletezni.

Ez jól mutatja a kurkuma-kutatás mértékét (de nem a tudományos értékét).

Vizsgálatok száma évenként.
Fotó: geon.us

Ahogy a fenti ábrán látszik, a kurkumával és az analógjaival kapcsolatos kutatásokra fordított pénzek eredményeként megjelent cikkek száma már rég meghaladta az artemisininnel kapcsolatos cikkek számát, de eredménye ennek nem született: az artemisinin egy komoly kutatási háttérrel rendelkező vegyületté vált, a kurkuma pedig egy “hidd el, jót tesz” kategóriába keveredett.

Azonban ez sem akadályozta meg abban, hogy az egyik legnépszerűbb táplálékkiegészítővé küzdhesse fel magát. 2014-ben az Egyesült Államokban a kurkumin 20 millió dollárt meghaladó üzlet volt. A kurkuma-ipar óriási forgalmához jelentősen hozzájárult a táplálékkiegészítők kereskedelmét szabályzó hatóság és az in vitro vizsgálatok óriási száma.

Egy kis kurkumát? Jót tesz!
Fotó: unsplash

Klinikai vizsgálatok

A kurkuma 1-es komponensét hosszú ideje kutatják, az első klinikai vizsgálatot 1937-ben végezték. 2001 óta elenyésző számú (135) klinikai kutatást regisztráltak, de

Ebből csak mindössze csak nyolcnak közölték az eredményét.

  1. Sugárkezelés okozta bőrgyulladás.
    Egy II-III. fázis placebo-kontrollált vizsgálatba 686 sugárkezelésben résztvevő melldaganatos nőt vontak be, hogy megállapítsák, csökkenti-e a kurkumin a sugárkezelés okozta bőrgyulladást. A bőrgyulladást egy 0-4-ig terjedő skálán osztályozták (a 4 felelt meg a legsúlyosabb fokú gyulladásnak). A kurkumát szedő csoportban az átlag gyulladáspontszám 2,02 míg a placebo csoportban 1,99 volt, a kezelt és a kezeletlen csoport pontszáma majdnem ugyanolyan volt. Az adatokat a szerzők cikk formájában nem publikálták.
  2. Vastagbél daganat.
    Egy II.a fázis vizsgálatban, a kurkumin hatékonyságát vizsgálták olyan dohányzó betegekben vizsgálták, akiknél a vastagbél daganat egy megelőző állapotát (aberráns kripta fókusz) diagnosztizálták. Az aberráns kripta gócok számának változására nem készült statisztika, de átlagosan az 1-es stádiumú betegeknél nem volt változás a gócok számában, míg a 2-es stádiumú betegeknél enyhén csökkent a gócok átlagos száma. Az eredményeket a szerzők nem publikálták cikk formájában.
  3. Alzheimer betegség.
    Azt feltételezték, hogy Alzheimer-kórban hasznos lehet a kurkuma hatóanyagainak használata.
Kutatók szerint az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik a kurkuma: gyulladáscsökkentő, antioxidáns, fémeket megkötő, agyi vérkeringést fokozó, biztonságos-olcsó-könnyen elérhető, neuroprotektív. Ezek elméleti feltételezések, gyakorlati klinikai szinten egyiket sem sikerült még bizonyítani.
Fotó: oup.com

2004 és 2008 között elvégeztek egy II. fázisú, randomizált, kettős vak vizsgálatot. A betegek három csoportja 2 és 4 grammos kurkumint illetve placebót kapott. Az 1-es komponenst egyik páciens véréből se tudták kimutatni, számos mellékhatás jelentkezett és a vércukor-szint szignifikánsan magasabb volt a kurkumát szedő csoportban mint a placebo csoportban.

Egy másik vizsgálatban (Singapore National Mental Health Survey) 1010 nem-demens, idős emberben a curry-fogyasztás hatását vizsgálták a kognitív képességekre. A vizsgálatban a curryfogyasztás gyakoriságára kérdeztek rá, és három választ lehetett adni: „ritkán vagy soha”, „néha” vagy „gyakran”. A vizsgálat eredménye szerint a három csoport tesztekkel felmért kognitív teljesítménye nem különbözött egymástól.

Feltételezett molekuláris mechanizmusok.
Fotó: geon.us

A feltételezett pozitív, molekuláris hatásmechanizmusok azonban – az AD, mint neurodegeneratív betegség klinikai vizsgálata során – semmilyen szinten nem jelentkeztek, az égadta világon nem mutattak semmiféle értékelhető mértékű pozitív mentális egészségügyi változást.

Összegzés

Az idézett vizsgálatokban az 1-es komponens nem vagy alig volt kimutatható a betegek vérében, még a kifejezetten nagy dózisban adott kurkuma esetében sem. Ha borsot – bioPerine-t – adunk a kurkuma mellé, a felszívódás ugyan gyorsabbá válhat, a vérben mérhető koncentráció emelkedhet, a molekula azonban még kiszámíthatatlanabb eredményeket produkálhat. Az eddigi klinikai vizsgálatok szerint a kurkumának semmilyen pozitív klinikai hatása nincs.

Mire jó a kurkuma?

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top