Növényparadoxon – egyem, vagy ne egyem?

A cikk Stephen Gundry MD: The Plant Paradox című művének esszenciáját, a xenohormézis hipotézisét dolgozza fel, mely innovatívan közelíti meg a szervezetszintű gyulladás csökkentésének lehetőségeit. Nem a cikk szerzőjének javaslata, étrendi ajánlása és nem saját véleménye.

Gyakran olvashatunk arról, hogy mennyire fontos zöldségeket fogyasztanunk, ismert ajánlások akár napi több “adagot” tartanak kiválónak. Indoklásképpen a sok vitamin, rost és ásványianyag szerepel. Nos, Stephen Gundry, a mű orvos-írója szerint azonban tévúton jár, aki szerint ez a helyes út, legyen az egyszerű lakos vagy hatalmas bürokratikus intézmény. A helyzet az ugyanis, hogy a legtöbb növény nem a barátunk, hanem az ellenségünk.

Mitokondriális szabadgyököt vagy növényi toxint?

A sejtek mitokondriumai energia – ATP (adenozin-trifoszfát) – képzése közben szabadgyököket – ROS – (Reactive Oxigen Species) is generálnak. Ezek azonban alacsony és kontrollált mennyiségben képződnek, ugyanis biológiai jelek: szabályozott mértékű gyulladást képesek előidézni, mire egy kismértékű immunválasz jön lére. A meginduló reparatív folyamatok ugyanakkor számos élettani hiányosság vagy szükségállapot megoldását segíthetik, méghozzá sokszoros hatásfokkal – legyen ez szöveti mikrosérülés vagy egy nagyobb zúzódás.

Gundry egy ezzel szinkron hatásmechanizmust sejtet könyvében: állítása szerint a növényekben lévő fitinsavak (fitátok) és oxalátok, a szulfarafán, a lektinek és a glutén alapvetően stresszt váltanak ki az őket elfogyasztó emberben és állatban, tulajdonképpen növényi toxinok. Nagyon érdekes, hogy sokuk ezek közül nincs is benne eredendően a növényi szövetekben, hanem sérülés – letépés, rágás – hatására jönnek létre: olyan, mintha egy növényi, belső védekezési folyamat kulcslépése lenne a toxinok molekuláris szintézise.

Az állatok ezt valószínűleg érzékelik vagy tudják: ha tehetik, elkerülik vagy rotálják az őket tartalmazó növényeket, vagy olyan emésztőrendszerrel rendelkeznek, mely képes ezen mérgek közömbösítésére. Az ember azonban nem rendelkezik semmiféle speciális növényiméreg-elimináló tulajdonsággal, ezért szervezetünkben valóban létrejön a fent említett stresszreakció.

Ami nagyon furcsa, hogy

Növényi táplálék híján a stresszreakció biokémiai jelsorozat-kaszkádját aktivizálja a böjt, a ketózis, a hő és az edzés is – vagyis nagy kérdés, mi értelme ebből a szempontból nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani?

Vitamin és ásványi anyag található állati táplálékokban is (ha nem így lenne, a tisztán húsevő kutyák honnan szereznék be őket?), a rostfogyasztással pedig bőven áteshetünk a ló másik oldalára is: a túl sok rost bevitele – főként, ha oldhatatlan (pl. uborka héja) – katasztrofális emésztőrendszeri problémák kialakulásához vezethet.

Hogy a növények polifenoljaik – az antioxidánsok – bevitele érdekében lennének ilyen lényegesek, arra kérdéssel lehetne inkább válaszolni:

Ha a böjt hasonlóan aktivizálja a szervezet saját antioxidáns rendszerét – például a glutation képzést – miért jobb egy zöld teában található EGCG, ami még felszívódás tekintetében sem jeleskedik?

Vagy lehetne beszélni a szulforafánról is, amit sokan – főként vegán mozgalmárok és velük karöltve bizonyos tudományos körök – egyfajta fantasztikus rákellenes csodaszernek tartanak. Miért is csodás? A szulforafán tulajdonképpen a fentiek értelmében egy toxin, ami önmagában az égadta világon semmit sem képes meggyógyítani, hanem képes aktivizálni a NFR2/KEAP1 enzimeket. A biokémiai reakciósor eredményeképpen ismét a szervezet saját antioxidáns rendszere lép működésbe és lesz a regeneráció látványos.

Kerülendők a lektinek?

A lektinek a búzacsírában, de a gyümölcsök és magvak nagy részében is megtalálható glikoprotein (fehérje), mely az agglutininek egy fajtája.

A búzafélék önvédelmi mechanizmusaként szolgáló lektin védelmet nyújt a növény természetes ellenségei, a gombák és a rovarok ellen.

A lektinnek nagy az ellenálló képessége, emellett könnyedén behatol a test különféle szöveteibe, beleavatkozik egyes élettani folyamatokba és a tápanyagok felszívódását gátolni képes, antinutritív módon működik (vannak kutatók, akik szerint innen eredhet a jódhiányos pajzsmirigybetegség, a vashiányos vérszegénység és a kalciumhiányos csontritkulás is). Gundry szerint

A lektinek béláteresztést okoznak.

Dr. Del Thiessen amerikai professzor véleménye erről dióhéjban a következő:

A lektinek, amelyek széles körben elterjedtek a növények birodalmában, úgy is azonosíthatók, mint az élelmiszerek fő anti-tápanyagai. A gabonaszemekben található lektin a WGA, vagyis a búzacsíra agglutinin. Beavatkozik a test emésztési és felszívódási mechanizmusaiba, megbontja a baktériumflóra egyensúlyát, bizonyítottan problémákat okoz a belek normális anyagcseréjében. Az emberi szervezetre gyakorolt lehetséges romboló hatása óriási.

A lektinek akár már rendkívül kis koncentrációban is serkentik a gyulladást okozó kémiai mediátorok képződését, emellett patkányokon elvégzett kutatások bizonyították, hogy képesek elsorvasztani a csecsemőmirigyet. Befolyásolják a génekben rejlő információtartalom minőségét és hozzáférhetőségét és megzavarja a belső elválasztású mirigyek működését.
Dr. Mercola, neves amerikai orvos szakíró szerint a lektinek jelenléte további kockázatokat is magában hordoz, ugyanis az immunrendszer zavarát okozza: a lektinek összekapcsolják és aktiválják a fehérvérsejteket.

Negatív hatást gyakorolnak az idegrendszerre is, mivel a képesek keresztüljutni az agy-vér gáton, majd a mielinhüvelyhez (az idegrostjainkat körülvevő többrétű anyag) csatlakozik.

Képes az idegsejtek növekedési faktorainak blokkolására, így beavatkozik egyes idegsejtek növekedésébe, kijavításába és túlélésébe, az idő előtti programozott sejthalál aktivizálásával és beteg sejtjeink likvidálásának képességének akadályozásával. 

Miben találhatók lektinek?

A két legfontosabb kérdés, melyet érdemes megjegyezni, mielőtt az utána következő táblázatot böngészné:

• az elfogyasztani kívánt növényi táplálékban találunk-e magvakat,
• valamint van-e a növénynek saját, fényes külső héja?

Hüvelyesek	Burgonyafélék	Teljes kiőrlésű gabonák	Lektinmentes szénhidrát alternatívák
A hüvelyesekben lévő lektinek nagynyomású főzéssel inaktiválhatók	A héj és a magok eltávolításával többnyire elkerülhetjük.	A héj és a korpa eltávolításával a lektinek többnyire elkerülhetők.	Rezisztens keményítőforrások. A bélben lévő baktériumok a rezisztens keményítőket emészthető zsírokká alakítják.
Földimogyoró	Paradicsom	Búza	Édesburgonya
kesudió	Burgonya	Barna rizs	Fehér rizs
kukorica	Padlizsán	Árpa	Jamsz
borsó	Goji bogyó	Rozs	Taro
bab	Paprika	Zab	Útifű
lencse

Összegzés

Egy egészséges emberi szervezet számára, ha megfelelően sokszínű emésztőrendszerének mikroflórája és belei nem szenvednek “áteresztő-bél szindrómától”, a körültekintő növényfogyasztás nem jelent gondot. Azonban tudnunk kell, hogy a zöldségek nem a barátaink és a növények nem azért élnek, hogy megegyük őket. Szaporodni szeretnének, melyben segítségükre igazán a növényevő állatok vannak.