A jól megtervezett ketogén étrend a pajzsmirigy működését még javíthatja is, a T3 csökkenése egy alkalmazkodási folyamat eredménye.

Pajzsmirigyhormonok, pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis) és a jódforgalom

Avagy miért nem lehet a pajzsmirigy-működési zavarokat kizárólag és egyoldalúan pajzsmirigy-hormonok pótlásával orvosolni.

Szó sincs arról, hogy a pajzsmirigy-hormonok pótlása megfelelő indikációk esetén ne lenne lényeges, azonban a problémát érdemes komplexen kezelni.

Már 1976-ban volt két kutató, Kapdi és Wolfe, akik arra jutottak, hogy ha egy nő pajzsmirigy-hormonok pótlására szorul, kétszeresére is emelkedhet az emlődaganat kialakulásának kockázata, majd ugyanez a kutatás azt is megállapította, hogy ha egy nő minimum 15 éve használja már a hormonokat és eközben két gyermeknek is életet adott, akkor a fenti kockázat több, mint ötszörösére nőtt, 6,2 százalékról 33 százalékra! 2003-ben Turken és munkatársai is hasonló összefüggéseket tártak fel.

Ezért nem meglepő, hogy több kutató felvette már a jód és szelén szerepét a múltban is – például 2003-ban Smyth – azonban sajnos a jód, szelén és pajzsmirigy-problémák megítélése még mindig annyira kusza a szakirodalomban, hogy a kilátások elég kontroverzálisak.

A pajzsmirigyhormonok kémiája

Több mint 100 éve ismert, hogy a pajzsmirigy hiányos működése következtében létrejövő tüneteket vágóhidakról származó szárított pajzsmirigypor etetésével meg lehet szüntetni. A pajzsmirigyből két hormon hatású vegyületet állítottak elő: előbb a tiroxint (T4), majd sokkal később a trijód-tironint (T3); a pajzsmirigyhatásokban ez utóbbi játssza a lényegesebb szerepet.

A tiroxin és a trijód-tironin két tironinvázat tartalmaz. A tiroxin kémiai elnevezése 3,5,3´,5´-tetrajód-tironin, a trijód-tironiné pedig 3,5,3´-trijód-tironin. (A pajzsmirigy kis mennyiségben tartalmaz egy további, hormonálisan inaktív tironinvegyületet is, a reverz trijód-tironint, jele rT3.)

1. ábra. A tironinváz, a tiroxin (T4 ), a trijód-tironin (T 3 ) és a „reverz trijód-tironin” (rT3 ) szerkezete Valamennyi vegyületet, közöttük a pajzsmirigyben nem létező „tironinváz”-at szabad molekulaként tüntettük fel. A magyar és az angol nyelvben különbözik a “jód” vegyjele.
Fotó: regi.tankonyvtar

A pajzsmirigyhormonok szintézise és szekréciója

A hormonszintézishez jodidionok, továbbá a sejten belül szintetizált (előállított) tireoglobulin nevű fehérje szükséges.

A szintézis azonban nem a sejten belül, hanem a sejten kívül, a tüszősejtek (thyreocyták) által körülvett térben, a kolloidban történik.

A jodidionok a vérkeringéssel jutnak el a pajzsmirigysejtekhez, az úgynevezett nátrium-jodid szimporter  (NIS) vagy más néven -kotranszporter szállítórendszer (transzmembrán fehérje) juttatja a őket a sejtbe (2. A ábra). A felvett jodidionok a sejtmembránhoz jutnak és egy következő jodidtranszporter (szállító fehérje), a pendrin segítségével jutnak be a kolloidba. 

A mirigy lebenyeiben lévő pajzsmirigykolloid főként egy fehérjéből, a tireoglobulinból áll. Ha a pajzsmirigysejtek jodidellátása megfelelő, a tireoglobulin jódozódik. A jódozás a fehérjemolekula meghatározott részein, a pajzsmirigysejt membránjának közvetlen közelében megy végbe. 

A jódozási reakcióhoz az inert jodidionoknak előbb reakcióképes szabad gyökké kell átalakulniuk. Ezt a folyamatot a membránhoz asszociált peroxidáz enzim (tireoperoxidáz, TPO) katalizálja, elektronakceptorként hidrogén-peroxid szerepel.

Ez egy oxidatív folyamat, amely egy bizonyos szintig megkívánt és igencsak szükséges a pajzsmirigyben, viszont ha elszalad, az akár a mirigy begyulladásához és autoimmun pajzsmirigybetegségekhez is vezethet.

Hogy a folyamat kontroll alatt maradjon, nagyon fontos szerep jut a szeléntartalmú antioxidáns glutation-peroxidáz (GPx) enzimnek, amely a többlet hidrogén-peroxid vízzé történő alakítását katalizálja. Magát a redukciót a redukált glutation (GSH) végzi.

A jódozás lépésenként folyik: előbb monojód-tirozin (MIT) keletkezik, ezt követi a monojód-tirozin jódozása, ezzel dijód-tirozin (DIT) képződik (2. ábra). A hormonszintézis következő lépése a peptidlánc összekapcsolódása (kondenzáció), a jódtironin kialakulása, ami szintén peroxidázfüggő folyamat.

Amennyiben két dijód-tirozin kapcsolódik, a keletkezett termék a 3,5,3´,5´-tetrajód-tironin (azaz T4), ha egy dijód-tirozin egy monojód-tirozinnal kapcsolódik, nagyobb valószínűséggel keletkezik 3,5,3´-trijód-tironin (azaz T3). Az így képződött jódtironin raktárt képez. A tireoglobulinmolekulában a jódtironinok mindössze 20 százalékát képezik az összes jódozott tirozinnak, és 80 százalék marad monojód- vagy dijód-tirozin formában.

A tireoglobulin a lebenyekből a pajzsmirigysejtek belsejébe kerülnek (2. ábra): a tireoglobulin receptorához (megalin) kötődik és a sejt belsejébe jut. A sejt belsejében szabaddá válnak mind a jódtironinok, mind a jódtirozinok, majd a T4-, T3– és rT3-molekulák a pajzsmirigysejteket elhagyva a kapillárisokba kerülnek.

2. ábra. Hormonszintézis és hormonszekréció a pajzsmirigysejtekbenA) Pajzsmirigyhormon-szintézis. B) Pajzsmirigyhormon-szekréció. Az ábra mindkét részében a fekete nyilak a gátlószerek támadáspontját jelzik. TSH: tireotrop hormon; MIT: monojód-tirozin; DIT: dijód-tirozin; E1: jodtirozin-dejodináz; E2: 1. típusú jódtironin-dejodináz.
Fotó: regi.tankonyvtar

A sejtbe felvett tireoglobulin fehérjemolekulákban sok mono- és dijód-tirozin van, azonban a MIT és DIT egész molekulaként nem képes újból részt venni a hormonszintézisben. A MIT- és DIT-molekulákról a thyreocyták (pajzsmirigysejtek) jódtirozin-dejodináz enzime hasítja le a jódot. A szabaddá vált jodidion ismét részt vesz a tireoglobulin jódozásában. Ha a dejodináz működése genetikai oknál fogva elégtelen, a MIT és a DIT elhagyják a sejtet, és a vegyület, jódtartalmával együtt a vesén keresztül kiürül.

Így a jódtirozin-dejodináz hibás működése (vagy hiánya) jódhiányt okoz, amelynek többek között pajzsmirigy-elégtelenség a következménye.

A jódozott tireoglobulin a mirigyek üregében raktározódik. A pajzsmirigy az egyetlen belső elválasztású mirigy, amely a képződött hormonelőanyagokat (a tireoglobulin peptidláncában kötött jódtironinokat) a sejteken kívül, a mirigyek kolloidjában raktározza.

A raktár mintegy 2-3 havi T4 és T3-szükségletet fedez. A kolloid ezen kívül a benne lévő MIT- és DIT-maradékok következtében jódraktár is, minthogy a belőle intracellulárisan felszabaduló jód újra felhasználódhat a jódozási reakciókban.

Amennyiben a jódozás bármely okból elmaradt, a kolloid jódozatlan tireoglobulinból áll.

A jodidfelvételt egyes szervetlen anionok gátolják. A bromid-, fluorid-, perklorát- (ClO4–), pertechnetát- (TcO4–) és tiocianát (SCN–) anionok,

mint goitrogén anyagok a jodidtranszport kompetitív inhibitorai, illetve többen közülük a hormonszintézist is képesek akadályozni a TPO enzim működésének gátlásával.

Különböző növényi táplálékok (pl. káposztafélék) még kontinensünkön is tartalmaznak preformált tiocianátot, mint ahogy a dohányfüst is. Perklorát ionok a tűzijátékokból szabadulnak fel nagyobb mennyiségben ill. a klór alapú fertőtlenítőszerek túlzott használata következtében (ld. SARS-CoV-2) is nagyon megnövekedett a mennyiségük a környezetünkben. 

Afrikában a hagyományos ételelkészítési módok a tiocianáttartalmat olyan mértékben növelik, hogy ez jelentősen gátolja a pajzsmirigy jodidfelvételét, és pajzsmirigy-elégtelenséghez vezet. 

A radioaktív (γ-sugárzó) Tc-mal jelzett pertechnetátanion felhalmozódik a pajzsmirigyben, és ezáltal a pajzsmirigy szcintigráfiásan kirajzolható (diagnosztikai eljárás). 

A prohormon dejodinálása a pajzsmirigyben és a periférián

A T3 keletkezésének egyik – de csak egyik – lehetősége a MIT és a DIT kapcsolódása a tireoglobulinmolekulában. A thyreocytában azonban egy másik úton is keletkezhet T3. A sejtekben ugyanis jelen van egy ún. I. típusú jódtironin-dejodináz enzim, mely segítségével a T4-ből T3 keletkezik. Ez a pajzsmirigyben a T3 keletkezésének mennyiségileg jelentősebb útja.

Az I. típusú jódtironin-dejodináz peptidlánca egy ritka aminosavat, szelén-ciszteint tartalmaz: szelénhiányban a dejodinázműködés elégtelen. 

T3 nemcsak a thyreocytákban keletkezik T4-ből, hanem sok más sejtben is. A hormonok hatásának vizsgálata alapján ma a tiroxint prohormonnak tartjuk, ami előanyaga a nála sokkal hatékonyabb T3-nak, ami sokkal nagyobb affinitással kötődik intracelluláris receptorához, mint a T4. Ez azonban nem zárja ki, hogy a T4 is kifejthessen egyes hatásokat.

Pajzsmirigy.
Fotó: hms.edu

Jódbevitel, jódhiány és pajzsmirigy-hipofunkció

A Föld különböző területein a víz és a talaj jódtartalma, továbbá a tengerekből származó, nagy jódtartalmú táplálékok részaránya a lakosság táplálkozásában igen eltérő. Ennek következtében a naponta átlagosan elfogyasztott jódmennyiség is széles határok között változik. Az elégtelen jódbevitel világszerte súlyos egészségügyi probléma.

A jódforgalom

A felnőtt szervezet teljes jódtartalma 8–9000 μg, amennyiben az illető csak mikrogrammos mennyiségben visz be jódot (ld. jódozott só, multivitaminok 100-200 μg jóddal).

Ebből a jódból több mint 90 százalék van szerves jódvegyületek formájában a pajzsmirigyben; további 7-8 százalék található jódtironin-vegyületekben a szövetekben és a vérben. Az extracelluláris folyadék és a thyreocyták anorganikus jodidtartalma a teljes jódkészlet 2-4 százalékát teszi ki (hozzávetőleges értékek).

Az alábbiakban az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérések alapján, átlagos jodidbevitel körülményei között ismertetjük a napi jódforgalom jellemző adatait. Ezek csak tájékoztató jellegűek, minthogy mind napi egyedi, mind pedig a környezettől függő ingadozásokat mutatnak.

A napi jódbevitel kb. 500 μg (3. ábra). A széklettel naponta csak a bevitt mennyiség kb. 1-2 százaléka ürül ki. A felszívott jódidból a pajzsmirigy mintegy 20-25 százalékot vesz fel, ez naponta 120 μg jodidnak felel meg. Ugyanakkor a jodidveszteség a thyreocytákból kb. 60 μg/nap, továbbá a naponta szekretált pajzsmirigyhormonok ugyancsak kb. 60 μg jódot tartalmaznak.

Így a pajzsmirigy napi jodidfelvétele egyenlő a mirigy jodidvesztesége és az elválasztott hormon jódtartalmának összegével.

A pajzsmirigy maximális jódfelvétele 600 μg/nap, ez a tetőzés kb. 50 mg-os napi jódbevitelnél következik be. Ilyenkor a thyreocitákon található NIS-ek szállítókapacitása telítődik, nem maga a pajzsmirigy! Ez utóbbi egy hosszabb, kb. 2 hónapos folyamat változatlan jódbevitel mellet.

A szövetekből a dejodinázok működése következtében az extracelluláris folyadékba kerülő jodid mennyisége kb. 48 μg/nap. Jódegyensúlyban lévő szervezetben a vizelettel kiválasztott jodid nagyjából megfelel a jodidbevitelnek. A minimális különbözetet a bélen keresztül kiürülő organikus kötésben lévő jód okozza.

3. ábra. A jóddal kellően ellátott szervezet napi jódforgalma.
Fotó: regi.tankonyvtar

Fontos megjegyzés az újabb kutatási anyagok fényében: a fenti  reláció csak arra az állapotra érvényes, amikor már elértük a teljes testre kiterjedő jódtelítettséget.

Az egészséges emberi szervezet ugyanis rendelkezik azzal a képességgel, hogy mindaddig visszatartja az elfogyasztott jódmennyiség egy részét, amíg a sejtszintű jódraktárak szerteszét a szervezetben fel nem töltődnek a NIS-eken keresztül, azaz a teljes testre kiterjedő jódtelítettséget el nem érjük. 

Amíg ez a feltöltődési fázis tart, addig mindig kevesebb jód ürül majd a vizelettel, mint amennyit bevittünk, mivel a különbséggel testünk a „jódmedencét” tölti. Amikor ez feltöltődött, akkor áll be az egyensúlyi állapot, hogy az ürítés egyenlő lesz a bevitellel. Ennek a logikáját követi az ún. 24 órás jódtelítettségi teszt is.

Jódszegény környezet
Jódforgalom a természetben. Tengerektől távol csökkenhet a terület eredeti természeti ellátottsága.
Fotó: hms.edu

Egyes, a kontinensek belsejében lévő (tehát a tengerektől távol fekvő) területek jódban szegények, és az ivóvíz és a növényi eredetű táplálékok kevesebb jódot tartalmaznak, mint amennyi a napi szükséglet. A legújabb hozzávetőleges számítások szerint a Földön mintegy 1 milliárd ember él a jódhiány küszöbén. Kb. 200 millió embernek van kimutatható golyvája, amelyet nagy részben a jódhiány vagy az alacsony jódbevitel és táplálkozási tényezők kombinálódása okoz. 

Jódhiány a világban. Piros: magas bevitel, fehér: nincs adat, szürke: megfelelő bevitel, lila: nem elfogadható bevitel, fekete: elégtelen bevitel. WHO szerinti mérték alapján – tehát a valós jódhiány-veszély járványos méretű!
Fotó: WHO

A jódhiányos állapotot vagy a fenyegető jódhiányt a vizelettel történő napi jodidürítéssel lehet követni WHO ajánlásai szerint. Ez a jódbevitelt akkor tartja kielégítőnek, ha a vizelettel való ürítés meghaladja az 50-200 μg-ot. 35-49 μg ürítése enyhe, 20-34 μg ürítése közepes, míg 20 μg alatti ürítés súlyos jódhiányt jelez

A fentebb ismertetett logika alapján ennek a vizsgálatnak, az ún. „iodine spot test”-nek nagy hiányossága, hogy a teljes szervezet jódszintjére vonatkozóan nem ad információt. Erre a tesztadag bevétele után vizeletgyűjtéssel végzett ún. 24 órás jódtelítettségi teszt ill. tesztsorozat ad információt.

A jódhiány zárt földrajzi környezetben endémiás. Legsúlyosabb következménye a pajzsmirigy csökkent működése, endémiás hypothyreosis, golyva kifejlődése, és az ennél is sokkal súlyosabb állapot, az endémiás kretenizmus (l. alább). A világon jelenleg mintegy 3 millió teljesen kifejlődött kretenizmussal kell számolnunk, de ennél sokkal nagyobb számban vannak részlegesen kretén egyének.

A jódhiányt súlyosbító körülmény azoknak az alapvető élelmiszereknek a rendszeres fogyasztása, amelyekben az ételek hagyományos elkészítése közben golyvaképző anyagok keletkeznek, vagy amelyekben ilyen anyagok már preformáltan jelen vannak.

Az iparilag fejlett társadalmakban a jódhiánynak kitett vidékeken a jódhiányt – bár nem teljes sikerrel – az ivóvíz vagy a konyhasó jódozásával küszöbölik ki. Ez a nagy kiterjedésű fejlődő világban alig vihető keresztül. Ezeken a területeken egyszeri adagban injekcióban bevihető jódozott olajjal kísérelik meg fedezni a minimális jódszükségletet. 

Minthogy a pajzsmirigy csökkent működésének legelterjedtebb – bár nem kizárólagos – oka a jódhiány, a hypothyreosis tüneteit ebben a részben ismertetjük.

Pajzsmirigy-alulműködés, vázlatosan.
Fotó: regi.tankonyvtar
Gyermekkori hypothyreosis

Idegrendszeri következmények. A pajzsmirigy csökkent működésében szenvedő csecsemők, majd gyermekek és felnőttek legfeltűnőbb hiányossága az idegrendszeri funkciók – beleértve az értelmi funkciókat is – súlyos visszamaradása (kretenizmus). Közvetlenül a születés után megkezdett hormonpótlás (szubsztitúciós terápia) még eredményes lehet, de néhány hónapos késés esetében irreverzíbilis idegrendszeri károsodás következik be; a nem idegrendszeri tünetek (pl. a növekedés visszamaradása) azonban még ekkor is reverzíbilisek. 

Növekedés. A csecsemő- és gyermekkori hypothyreosis jellegzetes következménye a hossznövekedés elmaradása, a pajzsmirigy-eredetű törpenövés. A csontosodás normális folyamata zavart, a fogak fejlődése rendellenes. A megjelenés jellegzetes, a testrészek arányai eltorzultak, az orr széles és lapos, a nyelv nagy és kilóg a szájból, a bőr durva, a has a csökkent izomtónus miatt elődomborodik. A nemi érés egyik nemben sem következik be. 

A T4/T3-visszacsatolás elmaradása következtében magas TSH-szint jön létre, és inaktív, hipofunkciós golyva fejlődik ki (kivéve a nagyon ritka thyreoidea-agenesist).

Serdülőkori pajzsmirigy-alulműködési tünetek.
Fotó: hm27sello
Felnőttkori hypothyreosis

Felnőttkorban a pajzsmirigy műtéti eltávolítása, vagy kezelt hypothyreoid egyénekben a T4/T3-adagolás megszakítása után az első tünetek néhány hét múlva jelennek meg, és mintegy 3 hónap múlva jelentkezik a teljesen kifejlődött hypothyreosis. Súlyos és kezeletlen hypothyreosis előbb vagy utóbb valamely interkurrens megbetegedés miatt a beteg halálához vezet. 

Az alap-energiaforgalom és a párhuzamos O2-fogyasztás a normális érték mintegy 60%-áig csökken. Ezzel együtt csökken a szív verőtérfogata, a szívfrekvencia, lassul a vérkeringés (keringési hypokinesis). A betegek hidegtűrő képessége rossz, a bőr a keringés meglassúbbodása, a bőr ereinek vasoconstrictiója következtében hűvös. 

A bőrben és egyes nyálkahártyákban (szájüreg, gége) felszaporodnak a proteoglikánok és a mukopoliszacharidok: ez a megkötött vízzel együtt okozza a myxoedemát, a bőr jellegzetes megvastagodását, a nyelv megnagyobbodását, a hang jellegzetes rekedtségét.

A nemi funkciók, a peteérés, a menstruációs ciklus, a spermatogenezis és a libido megszűnnek. Az intellektuális funkciók, a beszédet is beleértve, jelentősen károsodnak: minden szellemi működés meglassúbbodik, a megjegyzőképesség gyengül, aluszékonyság, depresszió vagy éppen manifeszt elmezavar következik be.

A betegek TSH-szekréciója magas. Ha a betegséget jódhiány okozta, a pajzsmirigy megnagyobbodik, inaktív (hipofunkciós) golyva fejlődik ki.

A hypothyreosis folyamán a szervezet csaknem valamennyi egyéb funkciója, az izomműködés, a belső elválasztású mirigyek szekréciója és a hormonok metabolizmusa, az emésztési és felszívódási folyamatok, a vese működése, továbbá a szénhidrátok, lipidek és fehérjék anyagcseréje valamilyen módon zavart szenved. A hypothyreosis jellegzetes laboratóriumi tünete a vérplazma koleszterintartalmának emelkedése, a hypercholesterinaemia.

Záró gondolatok

Ahogy a pajzsmirigyműködési zavarok megoldása sem csupán a jódhiány rendezéséről szól, úgy a jód témaköre sem kötődik kizárólag a pajzsmirigyhez. Az emberi szervezetben számos egyéb szerv és szervrendszer is igényli és használja a jódot: mellek, petefészkek, külső és belső elválasztású mirigyek, idegrendszer, immunrendszer, gyomor-bél traktus, prosztata, szív, bőr stb. 

Ezek összesített ideális jódigénye a milligrammos tartományban mozog. Az elmúlt 70 évben viszont egy téves kutatásból származó ajánlás alapján tiltották az emberektől a milligrammos jódbevitelt, mondván, hogy az már blokkolja a pajzsmirigy jódfelvételét és a hormonszintézist (Wolff-Chaikoff effektus).  

A 2000-es évek elején egy haladó szemléletű amerikai orvoscsoport munkája nyomán kiderült, hogy ez nem igaz. Ez a felismerés újraírta a modern nyugati endokrinológiát, bár ez egy folyamat és a változásnak még csak az elején tartunk, az általános szakmai elfogadottság jelenleg még alacsony.

Ideális napi beviteli mennyiség

Valamennyi jódigényes szervünket figyelembe véve az ember számára ideális napi jódbevitel kb. 12 mg körül mozog, ami összhangban van a japánok jódfogyasztásával is.

Az 1829 óta létező tradicionális készítménnyel, az ún. Lugol-oldattal igen praktikusan és költséghatékonyan valósíthatjuk meg ma is a milligrammos jódpótlást. Az 5%-os oldatból 2 csepp összesen kb. 12 mg jódot tartalmaz.

Ilyen jódadagok pl. Lugol-oldat formájában való bevitelének feltétele, hogy ne rendelkezzünk semmilyen kontraindikációval (ld. autonóm adenoma, toxikus forró göb a pajzsmirigyben) és testünk fel legyen töltve mindazokkal a kulcsfontosságú nyomelemekkel, ásványi anyagokkal és vitaminokkal, melyek mint kofaktorok a jód megfelelő anyagcseréjéhez nélkülözhetetlenek. 

Pajzsmirigyhormonok, hypothireosis és a jódforgalom

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × 1 =

Scroll to Top